Hetek óta olvasom Éva facebook oldalán a Dolgok amikért érdemes élni című sorozatát, és nézem a mellé gondosan kiválasztott fényképeket. Hetek óta ad egy adag útravalót, gondolkozni- és éreznivalót ezekkel az írásokkal. Az 53. napi jegyzetben a polinéz masszázs lett a téma – és én köszönöm ezt a finom, érzékeny hangot, amivel szavakba öntötte azt, amit átélt masszázsom alatt.
***
Volt egy pont, amikor megtorpantam, amikor nemmel feleltem a kérdésre. Túl intim volt. Kiszámíthatatlan, ismeretlen szituáció. Küzdöttem magammal, csak nagyon halkan, hogy legyőzzem a magam által generált szégyenérzetem. Csak bólintottam, olyan halkan, hogy senki ne lássa meg. Hogy mitől félek, nem tudom. De hogy minek fordítottam hátat, azt igen. Másfél óra gyönyörű, önfeledt hullámzás volt. Kecses és könnyed. Magamhoz képest egészen beleereszkedtem a törődésbe. Mintha táncoltam volna. Mindig visszajöttem, többször a felszínre, a kérdésre adott válaszommal, például. Vagy annak tudatával, hogy mindjárt vége, de én maradni akarok. A hegedűszónál történt a varázslat. Oh, pedig kislánykoromban mennyire utáltam. Finom és meleg. Olajos és gondolom illatos, ezt nem tudom, nem érzem, tényleg csak gondolom. Alapos és hosszú kényeztetés. Zavarba ejtően értelmezhetetlen volt, amikor végül a lábaimat kezdte mosni lassan és gyöngéden. Talán mert utoljára kislánykoromban volt részem e fajta törődésben. Öregen éljük majd újra át, de nem e féle szeretettel és gyöngédséggel. Mert az már csak többnyire a gondozásról szól.
Olyan volt mint egy regényben lapozgatni. Egy könyv látszólag összefüggéstelen jelenetekkel.
1. fejezet
Fiatal nő, szőke lobogó hullámos hajjal, virágos lenge ruhában fekete bicaj csomagtartóján, nem tudni ki mögött ül. Arcát oda tartja a szélnek. Boldog. Mosolyog.
2. fejezet
Háttal áll. Másfél éves lehet vagy három. Galambszürke A vonalú ballonkabátban van és világos harisnyában. A lábán csillogó sötét lakkcipőt visel. Egyedül van. Mindig egyedül és mindig háttal. Többször újra és újra visszatér. Sosem fordult meg és nem beszél.
3. fejezet
7 éves forma kislány áll egy másfél méter magas beton emelvényen. Buta szaszon frizurát visel. Tétován járkál. Ott marad. Úgy marad. Valaki ott felejtette.
4. Lány a zeneiskolában.
5. Film: Egykoron harcosok voltak
Nem tudom mivel érdemeltem ki ezt a kőkemény fizikai és lelki munkát. Nem hiszem, hogy képes lennék elmondani micsoda élmény volt és megköszönni sem eléggé Baksa Anna neked ezt az óriási és örökké emlékezetes ajándékot. Ahhoz, hogy ilyen mértékű jóságot elbírjak, kell, hogy higgyem, hogy valahol, valakinek az általam kapottakat tovább tudom adni.
És még valami! Sokan eszembe jutottatok masszázs közben, sokan, akik megérdemelnétek a törődést polinéz masszázsul is.
***
Drága Éva, köszönöm még egyszer az értő, érzékeny figyelmet, jelenlétet!
polinezmasszazs.com 
Egy hozzászólás Új írása