Új, erős hatású relaxáló kezelés

Published on szerző: baksaannaHozzászólás

Ennek a melegvizes terápiának a hatására sejtszinten írhatod felül a biztonságról kialakított belső képed: egyszerre ad felfoghatatlanul új élményt és mást, mint amit eddig valaha átéltél, és közben mégis meglepően ismerős valahonnan!
A Lebegtetésben átélheted a tökéletes ellazultságot és a maximális biztonságban levést. A kezelés része a probléma átbeszélése is, amivel hozzám fordulsz, illetve az élmény megosztása, feldolgozása, a kettő között pedig a te igényeidtől függően 30-40 percen át lebegtetlek meleg termálvízben, megtartottságben, ringatásban, fókuszált figyelemben. Mindez nem hangzik túl bonyolultan, cserébe viszont elmondhatatlanul sokat tud adni.  A Lebegtetés nagyon rövid idő alatt juttat szó szerint a lemélyebben realxált állapotba. Ez az intenzív fizikai ellazultság óhatatlanul is hatással lesz az érzelmi állapotunkra is. Egy-egy kezelés prenatális (azaz a megszületésed előtti, az anyaméhben átélt) élményekhez, testi tapasztalatokhoz vihet közelebb át. Sokszor előfordul, hogy pont az ott átélt negatív élményeket segít felülírni, és  pont ettől válik annyira töltő és intenzív a hatásúvá is. Fizikai, zsigeri szinten élheted át a biztonságban levés érzését, ami komoly változásokat tud generálni a hétköznapjaidban is.
Egy-egy alkalomra akkor érdemes jönnöd, ha csupán a fáradtságodon, testi és lelki feszültségeden szeretnél könnyíteni.
Kúraszerűen, heti- vagy kétheti rendszerességgel pedig akkor érdemes igénybe venned ezt a kezelést, ha valamilyen konkrét problémával szeretnél dolgozni, azon változtatni (fóbiák, pl. víziszony, vagy pánikrohamok, erős, irreális félelmek, ptsd, stb.). Értelemszerűen ez a kezelés csak kiegészítője tud lenni bármilyen orvosi kezelésnek, nem helyettesíti azt.

A legjobb hely a városban te vagy

Published on szerző: baksaannaHozzászólás

Sok évnyi szünet után idén tavasszal három olyan inspiráló ember is része lett a napjaimnak, akikkel azt éltem át, hogy szeretném megköszönni, meghálálni nekik azt, ahogy ők a világban léteznek. Az én legalapvetőbb szeretetnyelvem az érintés, ezzel tudom a legtisztábban kifejezni a hálámat, így hát egy-egy masszázst adtam nekik ajándékba. Bár féltem tőle, hogy nem tartanak-e tolakodónak majd ezzel az ötlettel, de legnagyobb örömömre mindhárman elfogadták az ajándékomat.
Az előző bejegyzésben Farkas Éva írását olvashattátok arról, hogy mit élt át masszázs közben, most pedig Tisza Kata kedves sorait osztom meg veletek.

A mai délutánt egy nővel töltöttem. Tulajdonképpen egy olvasóval, aki meghívott magához, és bár nem szoktam ilyet, én ma bizony, a lányaim apás napján, elutaztam Kispestre hozzá. Polinéz masszázzsal foglalkozik a lány, és szeretett volna megajándékozni ezzel az élménnyel az olvasmányélményeiért cserébe. Még sosem voltam polinéz masszázson, és nagyon tetszett, hogy elmondta, sokáig nem olvasott, az előítéletek miatt, engem, de egyszer véletlenül igen, és azóta lebomlott ez a fal benne. Úgy masszírozott, forró olajjal, hogy táncolt közben. És mentem, másfél órán át, én is vele. Ez a fajta érintésmunka az egyik legmélyebbre vivő önismeret terepe. Minden állomásra elvisz, ha megvan benned az önátadás: születés, gyerekkor, felnőtté válás, szerelem, anyaság, szakítás. Érzelmi-fizikai-mentális hömpölygés. Úgy éreztem, ismerem mindet, bejártam őket, az elmúlt tíz évem kemény önreflexióban telt. Az érintést beengedtem, és az áramló energiát vissza is engedtem hozzá. Végtelen nyugalom fogott el és magas szárnyalás. A legmegrázóbb része nekem a végén volt: az arc-simogatás. Ott potyogtak a könnyeim, talán mert nem is tudom már, mikor érintett valaki utoljára így. Kivéve persze, a kislányaim. Utána pedig kitört belőlem a nevetés, olyan igazi felszabadult, meg az Annából is. Most nézd meg magad a tükörben, mondta, hogy milyen szép vagy. És talán először az életemben úgy igazán meg is láttam. Köszönöm az utazást, Anna!

Miután Kata elindult tőlem, rendet raktam: lemostam a masszázságyat, eloltottam a mécseseket, a törülközőket beraktam a mosógépbe, átöltöztem és végre leültem a könyvvel, amit ajándékba kaptam Katától és együltő helyemben végigolvastam az egészet. Közben persze végig bevillantak párhuzamos képek az életemből: bezártságról, szakításokról, gyászról, felépülésről, az erőm és az örömeim megtalálásról. Jó volt így egyben ránézni, mekkora utat jártam be, hogy honnan hova jutottam. Én is köszönöm az utazást, Kata!

Varázslat

Published on szerző: baksaanna1 hozzászólás

Hetek óta olvasom Éva facebook oldalán a Dolgok amikért érdemes élni című sorozatát, és nézem a mellé gondosan kiválasztott fényképeket. Hetek óta ad egy adag útravalót, gondolkozni- és éreznivalót ezekkel az írásokkal. Az 53. napi jegyzetben a polinéz masszázs lett a téma – és én köszönöm ezt a finom, érzékeny hangot, amivel szavakba öntötte azt, amit átélt masszázsom alatt.

Volt egy pont, amikor megtorpantam, amikor nemmel feleltem a kérdésre. Túl intim volt. Kiszámíthatatlan, ismeretlen szituáció. Küzdöttem magammal, csak nagyon halkan, hogy legyőzzem a magam által generált szégyenérzetem. Csak bólintottam, olyan halkan, hogy senki ne lássa meg. Hogy mitől félek, nem tudom. De hogy minek fordítottam hátat, azt igen. Másfél óra gyönyörű, önfeledt hullámzás volt. Kecses és könnyed. Magamhoz képest egészen beleereszkedtem a törődésbe. Mintha táncoltam volna. Mindig visszajöttem, többször a felszínre, a kérdésre adott válaszommal, például. Vagy annak tudatával, hogy mindjárt vége, de én maradni akarok. A hegedűszónál történt a varázslat. Oh, pedig kislánykoromban mennyire utáltam. Finom és meleg. Olajos és gondolom illatos, ezt nem tudom, nem érzem, tényleg csak gondolom. Alapos és hosszú kényeztetés. Zavarba ejtően értelmezhetetlen volt, amikor végül a lábaimat kezdte mosni lassan és gyöngéden. Talán mert utoljára kislánykoromban volt részem e fajta törődésben. Öregen éljük majd újra át, de nem e féle szeretettel és gyöngédséggel. Mert az már csak többnyire a gondozásról szól.

Olyan volt mint egy regényben lapozgatni. Egy könyv látszólag összefüggéstelen jelenetekkel.
1. fejezet
Fiatal nő, szőke lobogó hullámos hajjal, virágos lenge ruhában fekete bicaj csomagtartóján, nem tudni ki mögött ül. Arcát oda tartja a szélnek. Boldog. Mosolyog.
2. fejezet
Háttal áll. Másfél éves lehet vagy három. Galambszürke A vonalú ballonkabátban van és világos harisnyában. A lábán csillogó sötét lakkcipőt visel. Egyedül van. Mindig egyedül és mindig háttal. Többször újra és újra visszatér. Sosem fordult meg és nem beszél.
3. fejezet
7 éves forma kislány áll egy másfél méter magas beton emelvényen. Buta szaszon frizurát visel. Tétován járkál. Ott marad. Úgy marad. Valaki ott felejtette.
4. Lány a zeneiskolában.
5. Film: Egykoron harcosok voltak
Nem tudom mivel érdemeltem ki ezt a kőkemény fizikai és lelki munkát. Nem hiszem, hogy képes lennék elmondani micsoda élmény volt és megköszönni sem eléggé Baksa Anna neked ezt az óriási és örökké emlékezetes ajándékot. Ahhoz, hogy ilyen mértékű jóságot elbírjak, kell, hogy higgyem, hogy valahol, valakinek az általam kapottakat tovább tudom adni.
És még valami! Sokan eszembe jutottatok masszázs közben, sokan, akik megérdemelnétek a törődést polinéz masszázsul is.

Drága Éva, köszönöm még egyszer az értő, érzékeny figyelmet, jelenlétet!

Hogyan segít a Polinéz masszázs?

Published on szerző: baksaannaHozzászólás

Sokszor elhangzó kérdés, hogy hogyan és miként támogatja a belső erőd és gyöngédséged fejlődését a Polinéz masszázs és a bodywork.

Kicsit messzebbről indulok a válaszommal, ehhez ugyanis fontos megérteni, hogy miből is fakad itt és most az az erő és az az önszeretet, ami szükséges ahhoz, hogy kellő mélységben tudjunk másokat érzelmileg megtartani.

Egy kisbabának, amikor megszületik, valójában egyetlen dologra van szüksége: egy szerető anyára. Hogy honnan tudhatja egy újszülött, hogy az anyja szereti őt? Abból, ahogyan az anyja az ő szükségleteit kielégíti, abból, ahogyan és amennyit hozzáér. Ha téged az édesanyád szoptatott, amikor éhes, szomjas vagy elkeseredett voltál, ha magához ölelt, amikor szükséged volt rá, ha sokat ringatott, figyelt rád, akkor ebből tudhattad, hogy ő szeret téged, ergo, hogy te szerethető vagy. Azonban ha te nem kaptál elegendő érintést babakorodban, akkor egy életen át elkísérhet a szeretetlenség, az önmagaddal való elégedetlenség érzése vagy akár az is, hogy nehezen kapcsolódsz másokhoz (persze az ellenkezője is igaz lehet, hogy folyamatosan keresed a kapcsolódás lehetőségét). Erről az újszülöttkori időszakról nem lesznek tudatos emlékeid, de ez nem akadályozza meg, hogy tudjunk vele dolgozni, hiszen a testedben ott hordozod magad is a lenyomatát a babakorodnak.

A Polinéz masszázs és  a bodywork gyakorlatok segítségével ehhez a korhoz nyúlunk vissza, és testérzetek formájában elraktározott emlékekkel, valamint a testérzetek által kiváltott érzelmekkel dolgozunk. Így tudjuk bekötni a múltat a jelenbe, és így tudjuk tölteni a szimbiotikus hiányt – ettől pedig erősödik önmagad szeretete, az az érzés, hogy értékes vagy, jó vagy. Ez a belső erő, és a saját lényed iránti gyöngédség lesz az alapja annak, hogy belőled is olyan Polinéz masszőr váljon, akivel a kliensei biztonságban érzik magukat, és akihez hosszú éveket át örömmel térnek vissza.

Emlékek

Published on szerző: baksaannaHozzászólás

Ha azt kérdezem, hogy mik a legkorábbi emlékeid, akkor valószínű, hogy vizuális emlékek, érzések jutnak eszedbe. Mondjuk ovis emlékek, nagyjából 3 éves korod körüli időszakból vagy családi képek, de általában valami elmesélhető történet, álló vagy mozgóképszerűen felidézhető emlék. Azonban nem csak ilyen emlékeket őrzünk: a tudatosan felidézhető képeknél  korábbi, még a verbalitás megjelenése előtti időszakból származó emlékeink is vannak: azonban ezek sokkal mélyebben, a testünkbe vannak vésődve. Tudatosan nehezebben hozzáférhetőek és szavakba önteni is jóval nehezebb, hogy mi is az, ami velünk van emlékként, pedig ezek a test-emlékek nagyon is meghatározóak és fontosak. Ezekkel az emlékekkel, azaz testérzetekkel dolgozunk akár a bodywork gyakorlatok során, akár a Polinéz masszázs alatt. Ezeket az emlékeket ébresztgetjük, ezekhez vezetjük vissza a klienseinket, hogy átéljék, tudatosíthassák, és a sérüléseiket, traumáikat pedig gyógyíthassák ilyen módon. Ezek a testi tapasztalatok, hosszútávú és intenzív hatással vannak az életünkre, és alapvetően meghatározzák a a kapcsolódási, kötődési mintáinkat is.
A Polinéz masszázs olyan módon segít, hogy ezekhez az emlékekhez tud közelebb vinni, ezeket az egészen korai testérzeteket eleveníti fel. Így, amennyiben édesanyánk ringatott és szoptatott eleget, ölelt és tartott a karjában annyit, amennyiszer arra szükségünk volt, akkor ehhez a boldog kisbabakorhoz visz vissza, újra feleleveníti azt a biztonságérzetet és elengedettséget, amit akkor, édesanyánk karjában átélhettünk. Mivel azonban a nagyon sokan nem kaptuk meg a kellő mennyiségű és minőségű érintést sem újszülött, sem csecsemőkorunkban, ezért erős szimbiotikus hiánnyal éljük az életünket. Legyinthetnénk erre, hogy, hát ez oly régen volt, mit számít most már ez, jobb elfelejteni a múltat (pláne, hogy nincs tudatos emlékünk erről az időszakról), ám sajnos pont ez a hiány lesz az, ami meghatározza kapcsolódási képességünket itt és most is, akár a párkapcsolatunkról, akár bármilyen más, emberi kapcsolatunkról is legyen szó. Ez a hiány nehezíti meg, hogy közel kerüljünk másokhoz, vagy akár ez a hiány tesz társfüggővé, ez a hiány tesz magányossá.
Abban tudok segíteni neked, hogy ezeket a hiányokat elkezdjük tölteni, hogy ezzel hozzunk el változást a mindennapjaidban.

Várandósan, istennőként

Published on szerző: baksaannaHozzászólás

A Várandós masszázs technikájában a Polinéz masszázsokból merít, annak szellemisége hatja át: az érintés finomságát a meleg olaj egészíti ki, az ellazulást a zene is támogatja. A mozdulatok ugyanúgy áramlást, hömpölygést idézőek, mint a Ma-uri és a Lomi Lomi masszázs esetében.

Bővebben itt olvashattok a Várandós masszázsról.

(A videó forrása: http://www.ma-uri.lt)

Kérdezz-felelek: beszéljünk a ruhátlanságról!

Published on szerző: baksaannaHozzászólás

Egy ma reggeli beszélgetést osztok meg veletek, kis kiegészítésekkel és a neveket természetesen megváltoztattam, úgysem ez a lényeg benne. Sokak kérdését tette fel Zsuzsa egy zárt csoportban:
Szeretnék kérdezni tőled, és azért írom nyilvánosan, hátha másnak is lehet ilyen “nehézsége”…Én tökre elmennék vmikor hozzád masszázsra, de őszintén szólva nekem ez a pucérság az nehezen megy, bár sokkal jobban, mint pár éve. Az muszáj? Kéretik nem röhögni…
Petra, aki járt már nálam masszázson, gyorsabban válaszolt, mint én:
Zsuzsa, én úgy mentem el először, hogy hozzám ne érjen senki, különben is, repedtsarkú vagyok, undorító. És a pucérság is nagyon zavart, és kb fél óra volt, mire mondta Baksa, hogy most érzi, hogy már nincs minden izmom befeszülve, és beleengedtem magam a masszázsba. Én megértem, hogy nagy para, de csak először ilyen, aztán már erre fogsz vágyni folyton. Meg eltakargat törcsivel, nem kell ott kitárulkozva fetrengeni.

Aztán én is láttam az üzenetet és a következőt írtam a válaszomban:
Jó, hogy kérdezed Zsuzsa, mondom a rövid válaszom: a polinéz masszázsok ruhátlanok alapvetően, és törülközővel gondosan takarva van végig minden intim terület.

De mondom a hosszút is.
Akit feszélyez a mezítelenség, az ne vetkőzzön le semmiképp! Annyi ruhában, fehérneműben maradjon, amiben ő komfortosan érzi magát. Nem az a fontos, hogy nekem mi a kényelmes vagy hogy más miben van jól, még az sem fontos, hogy hogy szokott kinézni egy ma-uri… az egyetlen fontos dolog az az, hogy aki jön masszázsra, az el tudjon lazulni és hogy biztonságban érezze magát. Nem “szedek” le senkiről olyan ruhát, amit magától nem akar levenni. Nincs értelme úgysem. Kontraproduktív. A ma-uri és a lomi lomi is attól fantasztikus, hogy a lehető legbiztonságosabb teret hozza létre köréd, amiben kiengedhetsz, ellazulhatsz, ami rólad szól. Ehhez már csak a hab a tortán a különleges technika, ami segíti a relaxációt a test két oldalán ellentétes irányú, hosszú, simító mozdulatokkal, de önmagában a technika semmit sem ér, ha a biztonság és a tisztelet (a határaidnak a tiszteletben tartása) nincs ott alapból. Sokfélén vagyunk a testünkkel is, az intimitással, az érintéssel, és ez mind teljesen rendben van. Lehet mondjuk csak hátmasszázst kérni, és majd meglátod, hogy milyen neked. Hogy jólesne-e, ha a lábad megmasszíroznám vagy az arcod. És lehet, hogy nem lenne jó elsőre, de másodikra igen. Vagy ötödikre. Minden lehet. Azt szoktam mondani, hogy a ma-uri-ban lehetőségeket, utakat mutatok, és te választasz: olyat, ami neked jó. Nekem ez a “mi minden lehet még?”, a lehetőségek masszázsa. Nem egy statikus dolog: táncol közben a tested, jobbra-balra föl és le, és minden irányba hajlik és rugalmas. Csak leírva megint abba szaladok bele, hogy ez így lila köd, miközben átélve meg bekúszik az emberbe és iszonyú jó.

Ma-uri: az érintés művészete

Published on szerző: baksaannaHozzászólás

Bércesi Fanni írása

Mennyi idő telik el egy találkozástól az ölelésig? Mennyi idő kell egy mély és bizalmi kapcsolat kialakításához? Mennyi idő kell, hogy minden esendőségünkkel együtt feszélyezettség nélkül megmutassuk a meztelen valóságunkat egy idegen előtt és minden észérvünk ellenére bizalommal a kezébe tegyük a testünk? Első Ma-uri masszázs látogatásom során pont ezek a kérdések foglalkoztattak és a kezelés végére váltak egyértelművé válaszaim.
Maga a Ma-uri szó jelentése „a korlátoktól mentes szabad utódok” vagy más néven „fehér fény gyermeke”. Az ősi polinéz szigetvilágból származó masszázst és annak lelki és testi gyógyító hatása ismert volt a Hawaii-szigetek, Új-Zéland és Húsvét-szigetek embere előtt egyaránt. Mai formáját 1990-ben nyerte el a maori származású Hemi Fox által, aki feleségével Katja Fox-al alapította és mindmáig vezeti a dániai Ma-uri központot.

Várnak
Emlékszem a napra, mikor a kíváncsiságon túllépve eldöntöttem, hogy kipróbálom a Ma-uri masszázst. Azért emlékszem rá ilyen élesen, mert az érzet és a tapasztalás, ami vele járt, meghatározó emlék maradt mindmáig. Abban az évszakban korán sötétedett és hideg volt. Wekerlén a megadott címre érve a kaput nyitva találtam, azonban az ajtókat meglátva elbizonytalanodtam melyik is lehet az. Végül az egyik párkányon észrevettem egy égő mécsest. Melegség öntött el, kicsit az otthon emléke, kicsit a szereteté, de mindenekelőtt az az érzés, hogy itt várnak, valaki engem itt vár. Anna korát nem tudtam volna meghatározni, lényéből áradt a kedvesség és a bizalom és valami könnyed légies mozgás. Érkezésemre már halk zene szólt és gőzölgött az asztalon a tea. Helyet foglaltunk, beszélgettünk. Anna elmesélte, hogy a masszázs alatt legoptimálisabb a teljesen meztelen test, mivel így a mozgás során indított hullámok szabadon végigérhetnek a test teljes felületén. De nem ragaszkodott saját elképzeléseihez, rám bízta a döntést. A szoba falairól Hundertwasser képeslapjainak zománcos tüze és fénye ivódott retinámba. Az egész olyan volt, mintha szívem kamrájába ültem volna be. Anna magamra hagyott a szobában. Legközelebb csak akkor lépett be, mikor már töröközővel eltakarva feküdtem a masszázságyon. Nem volt kényelmetlen, sem pedig zavarba ejtő a meztelenség, olyan tapintattal és figyelemmel fordult felém, hogy minden kétségem, ellenérzésem szertefoszlott. Valójában egy idegen volt és valahogy mégsem.

És itt kezdődik utazásom története: Anna a masszázs során meleg olajat visz fel a hátamra és körbetáncolva alkarjával hosszú áramló mozdulatokat tesz, a zene ritmusára lépdel. A masszírozás közel sem hasonlít a svéd masszázshoz, a mozdulatok itt inkább az óceán hullámzására emlékeztetnek, ahogy fekszem fülig vízzel elborítva, körülöttem hullámzik minden, az arcomat pedig a meleg napfény süti. Becsukott szemmel nézem a végtelent. Anna éneke töri meg a képet, a zenére dúdol, meghittséggel és bensőségességgel tölti meg a teret. Harmóniát varázsol, legyezésével a levegőből burkot fon körém, olykor pedig testemen érzem lélegzetét, fújását. Karjába emel, én pedig belefekszem. Mint gyermek anyja ölelésébe, beleolvadok… sokáig így maradunk. Kifeszítem a kilencven percet, törékeny testem lélegzethez jut. A zene lassul, ritmusa relaxálóvá válik, a mozdulatok még puhábbak lesznek. Lezárásként szertartásszerűen megmossa lábam és kendővel törli meg. Kinyitom a szemem, nézem az üres szoba plafonját, újra egyedül vagyok és béke van.

Ünnepelj!
Másodjára keresem fel Annát és talán eltelt 1 év is, mégis olyan ismerős minden, teát iszunk és beszélgetünk, a mécses most is világít. Fáj mindenem, zsibbad a karom és a szívem, összeprésel az üveglap. Fáj a hiány, a nincsen. Anna azt mondja a masszázs segít az elengedésben. A zene elindul és táncba hajlik a mozdulat, hideg van. Ő éber és betakar, egészen gondoskodóan lábam alá gyűri a törölközőt. A mozgás lendülettel teli, hallom lélegzését, énekét. A történet nem kizárólagosan a tanult mozdulatok tökéletes visszaadásáról szól. Hiába a masszőr minden tudása és ráhangolódása, ha képtelen a másik oldal befogadni és elfogadni. A mozdulat mindenképpen jólesik a testnek, felszabadítja és lélegzethez juttatja az izmokat, inakat. Mégis akkor teljes, ha el tudjuk fogadni azt a fajta szeretetet, amit a különleges masszázs által generált harmóniával kapunk. Az érintés, amitől távol tartjuk magunkat egészen közel jön hozzánk, a körülmények elfeledtetik mindazt a szemérmességet és feszességet, amit tanultunk és magunkkal hoztunk neveltetésünkkel. Ilyenkor, mikor emberi védekezéseink, reakcióink elhalkulnak, egészen védtelenné válunk, oldódik bennünk a vigyázzban állás és ilyenkor a ma-uri vállunkhoz ül és fülünkbe suttogja énekét.

Elcsendesedik a zene és már ismerős a mozdulatok ritmusa. Egyszer csak melegséget érzek szívemnél. Egy kicsiny törölköző meleg vízbe mártva és összetekerve, ezt helyezi Anna a szívemre, mindezt persze csak utólag tudom meg. Akkor annyit érzek, hogy lassan csordulnak ki a könnyeim, észre sem veszem. A meleg mintha a szívemből hajtana ki. Mindig is úgy képzeltem, hogy legbelül egy apró hajtás indult szívem legmélyéből, ami mára már terebélyes lomkoronájú fává nőtte ki magát. Azon az estén azonban úgy mentem oda, hogy a falevelek lassú hullásba kezdtek rajta, egyenként engedték el ágaikat, míg végül néhány elsárgult levél maradt csak. Hiába minden gondosság, odafigyelés és akarat, olykor minden jó szándékunk ellenére megtörténik és tehetetlen dühünkbe némán nézzük az elmúlást. De ahogy kinyitom a szemem és hátamon fekve megpillantom a szobát, valóságomra ébredek. Érzem, minden melegséggel együtt a Fa bennem újra hajt, lombkoronája zöldbe borul és málna színű virágok nyílnak ismét rajta. Olajtól kócos hajjal ülök a konyhában, teát iszunk, este van, beszélgetünk. Anna annyit mond, neki egyetlen szó dobolt végig a fejében: „Ünnepelj”! Ezzel az üzenettel indulok utamra és szívom magamba virágaim negédes illatát.

Édes Anna!
Telnek az évek, visszavágyom a buborékba. Most Wekerle helyett a belvárosban vagyok, Anna helyett Bori vár. Ugyanaz a kedvesség és szeretet sugárzik belőle, pogácsát és málnaszörpöt fogyasztok. A testem ismét felszabadul, ledobja láncait. Ám mégsem vagyok igazán befogadó, ragaszkodom az emlékéhez és nehezen eresztem. Végül néhány pillanatra belefekszem a mozdulatba. Testem mozgása sok mindent elárul rólam. Mozdulatom hajlékonysága jellememről árulkodik, lábam feszessége dermedtségemre utal. Anna tenyerébe vágyom és ettől a gondolattól mindvégig nem tudok elszakadni. Ez pedig megpecsételi 90 perces sorsomat. A mozgás jól esik, de az a fajta többletérzés nem talál el, mint korábban. Bori saját személyisége átüt érintésein, Annával való élményem pedig bezár, elzár tőle. Saját korlátaimba ütközöm, elképzeléseim és korábbi élményeim rabja maradok. Végül megbocsájtóan tekintek magamra és elengedem hasonlításaimat.

Elszoktunk a szeretettől és az együttérzéstől. A test azonban felismeri ennek a fajta adásnak az őszinte ajándékát és bizalommal reagál is rá. Írásom elején foglalkoztató kérdéseim a 90 perces masszázs után butaságnak és értelmezhetetlennek hatnak. Anna és Bori különleges tehetség birtokában vannak. A tánc, a zene, a szakértelmük és egész lényük keverékéből születik bennem valami békesség. Adni tudnak: a testnek könnyedséget, a léleknek fényt, a szívnek pedig melegséget. Búcsúzáskor és még napokkal később is végtelen hálát érzek feléjük.

(Az eredeti cikket itt találod meg.)