Álljon itt egy régebbi levelem, amit barátaimnak írtam az első Ma-uri masszázsos élményemről:
“Tegnap voltam egy ismerős lánynál Ma-uri masszázson. Épp össze voltam törve, nyűgös és rosszkedvű voltam, erősen érintés-igényes állapotban, gondoltam, ez majd jót tesz nekem. Az elején asztrál tisztító tánccal kezdett, amiből ugyan nem láttam semmit, de ahogy ott feküdtem az ágyon, azt éreztem, mintha fátylakat borítana rám, minden mozdulatával egy újabb és újabb burkot, ami körbevesz, védelmet nyújt. Közben kellemes zene szólt: ősi ritmusok, tenger feeling, és éteri, megnyugtató zenék egymás után. Ha nem láttam volna már őt masszírozni előzőleg, akkor elképzelni sem tudtam volna, hogy milyen testrészével ér hozzám, annyira különleges érzést keltettek bennem a mozdulatai. Lassan, de ritmusosan, nagy testfelülettel ért hozzám, ahogy a hátamon végigcsúszott az alkarja, az a kép jelent meg előttem, hogy még édesanyám hasában vagyok, és épp megszületek, a hátamon pedig a kontrakciókat érzem. A mozdulatok ismétlődtek, sokszor egymás után, és ez az intenzív kép végig megmaradt a képzeletemben: gondolataimban egybefolyt a tengervíz, a magzatvíz és a szememből kicsorduló könnyek. Egyszerre éreztem egyedül magam ezen az úton és azt is, hogy közben van még ott valaki, aki vigyáz rám, szeret, simogat, segít. Volt, hogy úgy sodortak el a mozdulatai, mintha egy tengeri növény lettem volna, hullámzott velem oda s vissza. A végén, az arcmasszázs alatt, mintha új kontúrokat rajzolt volna rám, másnak éreztem az arcom teljesen. Majd egyik kezét a fejemre helyezte, másikat pedig egymás után három csakrámra, végül végigsimította a testem kontúrjait… úgy éreztem, hogy mindenem vibrál, hogy nincs fizikai testem, csak tiszta, finom energia vagyok, áramlok és hömpölygök… Fantasztikus volt!”
Egy friss, hétvégi tapasztalatom kapcsán gondoltam arra, hogy megosztok veletek pár gondolatot arról, hogy “mit kell csinálni”, “hogyan kell viselkedni” egy masszázs alatt. Mindezt azért teszem idézőjelbe, mert szerintem semmit sem kell csinálni, illetve sehogy sem kell viselkedni. Pár főbb témakör, ami elő szokott fordulni:
Szégyenlősség Talán segíthet az a gondolat, hogy a testünk szent. Hogy minden testnek megvan a szépsége: épp az egyediségében. A fiatalokéban épp a hamvasság, a középkorúakéban az érettség, az idős testekben a tudás, a tapasztalat. Semmi szégyellni való nincs egyetlen egy testben sem, értünk van, nekünk van a segítségünkre, mozdulunk vele, erőt fejtünk ki, lélegzünk, eszünk, iszunk, szerelmeskedünk vele, örömeink forrása és bánataink visszajelzője. Egyszerűen szép: úgy, ahogy van.
Szőrtelenítés Sok nő kellemetlenül érzi magát, ha masszázs előtt nem volt ideje szőrteleníteni, és emiatt szabadkozik. Higgyétek el, ez nem probléma. Bár valóban, ma már ritkább, hogy valaki sehol sem szőrtelenít, de én azt gondolom, hogy mindegy, hogy szoktál-e, vagy sem, hogy most épp volt-e rá időd, vagy sem, a lényeg az, hogy ne hagyd, hogy ez zavaró momentummá váljon számodra. Egyben biztos lehetsz: számomra biztos, hogy nem zavaró. És természetesen ugyanez igaz a férfiakra is: hallottam már férfiembertől, hogy ő annyira szőrös, hogy nem mer masszőrhöz menni. És találkoztam már olyan kollégával, aki úgy gondolta, hogy bizonyos szőrösségi szint felett gyantáztasson mindenki, vagy ne járjon masszázsra… Én pedig azt gondolom, hogy nem biztos, hogy mindenki alkalmas arra, hogy másokhoz érjen és a kellő tiszteletet megadja egy másik ember számára…
Hangok A legtöbb ember számára teljesen természetes, hogy ha a párja masszírozza meg például a hátát, vagy a lábát, akkor a hangjával is kifejezi, ha egy mozdulat jól esik számára. Hivatásos masszőrnél mégis kevesen merik ezt megengedni maguknak. Pedig szerintem nekem, mint masszőrnek is jó visszajelzés, ha valakinek a hangján is hallom, hogy jó, amit csinálok.
Mozdulatok, testhelyzet A következő téma, ami fel szokott merülni, az az, hogy mennyire “illik” szabadon mozogni. Talán nem lepődtök meg rajta, ha azt mondom, hogy szerintem bármennyire… Ha valamelyik testhelyzet kényelmetlen, változtass kedvedre! Ha utálsz nyújtott lábbal feküdni a hátadon, akkor helyezd el úgy, ahogy neked kényelmes. Ha jól esne egy mozdulatba még jobban belenyújtózni, tedd meg bátran. Ha a front masszázsa alatt úgy érzed, hogy a te kezed is táncra kelne, akkor táncolj vele. Egyáltalán: tegyél bármit, ami úgy érzed, hogy jó lenne a testednek! Ugyanez igaz arra, hogy ha esetleg fáznál, meleged lenne, túl halk a zene, vagy épp azt szeretnéd, hogy egyáltalán ne is szóljon semmi. Fontos, hogy tudd, érezd: ez az egész rólad szól, érted van, a te kedvedért, a te testi és lelki jól létedért!
Aloha!
(A kép a Dove pár évvel ezelőtti “The perfect body” kampányában szerepelt)
A masszázs után még hosszan pihent a masszázságyon, elmerült a gondolataiban, majd felkelve mesélni kezdett, hogy mi minden történt vele a masszázs során, milyen érzések, emlékek, képek születtek meg benne, majd egy kis szünet után azt mondta:
“… és akkor azt éreztem, hogy jó vagyok, hogy rendben vagyok, és hogy szerethető vagyok… És ezt eddig még soha életemben nem éreztem…”
A polinéz masszázs a legzsigeribb, legősibb módon hat: azon a nyelven szól hozzánk, amit újszülött korunk óta értünk, a test nyelvén. A gyöngéd, de határozott érintések, az alkarral végzett mozdulatok miatti nagy felületű bőrkontakt, a mozdulatok ritmikusságából adódó ringatásszerű érzés, mind-mind kisbaba korunkba visz vissza, és az ott, akkor átélt hiányokat pótolja. Ha nem kaptunk elég érintést a szüleinktől, ha nem öleltek annyiszor magukhoz, mint amennyire szükségünk lett volna, és ha ily módon nem élhettük meg a szerethetőségünket, akkor ezt itt és most tudjuk pótolni, a sejtjeinkben megbúvó emlékeket újraírni. Ha pedig megkaptuk kisbabaként a kellő mennyiségű és minőségű érintést, akkor ezekkel a jó emlékekkel tudunk kapcsolódni újra, így tudunk töltekezni, újra és újra felidézni a rendben vagyok, szerethető vagyok érzését.
A napokban járt nálam. Súlyos beteg hónapok óta, az állapota hol stagnál, hol romlik. Folyamatos halálfélelemben él. Mikor beszélgettünk arról, hogy eljön Ma-uri masszázsra, akkor elmondtam neki, hogy az alapbetegségén nem fogok tudni segíteni, nem szeretném semmiképp hitegetni: természetesen sok minden van, amihez én magam kevés vagyok és fontos, hogy én is tudjam és a klienseimmel is tudassam ezeket a határokat. De abban, hogy kicsit segítsek neki kikapcsolódni, abban, hogy fizikailag megnyugvást, pihenést találjon, töltődjön, abban, hogy a halálfélelmével szembenézzen, és elkezdjen értelmet keresni az életben maradáshoz, abban, hogy a gyerekkori szeretethiányát és érintéshiányát elkezdjük gyógyítani, pótolni, abban mindenképp a segítségére lehetek. A masszázs alatt érezhetően intenzíven dolgozott: érzésekkel, belső képekkel, emlékekkel. Mikor a hasáról a hátára fordult, váltottunk pár szót (azok kedvéért, akik még nem jártak Ma-uri masszázson: a kezelések alatt nem jellemző a beszélgetés, egy-egy apró visszajelzést leszámítva): azt mondta, hogy úgy érzi, hiányzik neki innen valaki. A következő percekben magában végigvette, hogy vajon ki lehet az… régi, elhagyott szerelmek, elhunyt rokonok vagy rég elfeledett barátok… de nem, nem talált még rá, hogy ki hiányozhat neki. Még egy kis idő eltelt, közben a front résznél jártam már (ez a karokat, a mellkast, és a hasat jelenti, az egész masszázson belül ez a leginkább táncos rész, egyúttal a legtöbb érzelmet felszabadító terület). Hamarosan elérkezett a minden gátat átszakító, felszabadító, gyógyító sírás pillanata.
Kiszakadt, megtalálta.
És aztán, ahogy csitult a sírás, azt mondta: – Tudod, hogy a bennem élő kicsi lányt masszírozod? Igen, gondoltam. Nem szóltunk többet a masszázs alatt egymáshoz, mindketten értettük, hogy ez most nem a szavak ideje. Ott és akkor nem volt másra szükség, mint szeretetre, érintésre. Arra, amit – jó esetben – az ember a szüleitől megkap kisgyerekként. Sajnos elvétve találkozom olyanokkal, akiknek épp a jó eset jutott osztályrészül. Szinte mindannyian szenvedünk ennek a hiányától. Azonban jó tudni, hogy ezek a gyerekkori sebek gyógyíthatók. A masszázs végén magára hagytam őt még pihenni, visszatérni, kint vártam rá. Amikor kijött, hiába látszott rajta, hogy sírt, gyönyörű volt. Átélte és megértette, hogy milyen fontos annak a belső gyermeknek, hogy elég szeretet kapjon. Vitte magával: az ölében, óvta, vigyázott rá. Szerette.
Vajon a te belső gyermeked kap(ott) elég szeretet? Ha van kedved mesélj, hallgatlak!
“Kaptam nemrég egy videót, amely egy különleges nevű masszázsfajtát mutat be, a Lomi Lomit. És azóta is elvarázsol, ahányszor megnézem. Még az is megnyugtat, ha csak nézem, de milyen lehet, amikor én fekszem azon a a masszázságyon… Baksa Annával beszélgettem, aki szintén Lomi Lomi masszőr, de foglalkozik még Ma-uri, Kahi Loa és várandós masszázzsal is.” Kiss Bernadett velem készített interjúját olvashatjátok
Hogy kezdtél el masszázzsal foglalkozni? És miért éppen ezzel a különleges masszázsfajtával?
Sok apró impulzus vitt egyre közelebb ahhoz, hogy masszázzsal kezdjek foglalkozni: egyrészt kicsi gyerek korom óta nagyon intenzíven igényeltem mindig is az érintést, a testkontaktot. Másodszor pedig szültem négy gyereket, a két nagyobbikat még kórházban, elidegenítve a saját testemtől, a két kicsit pedig otthon. Az otthoni, háborítatlan szüléseim tapasztalata közelebb vitt ahhoz a tudáshoz, hogy mennyi erő lakik a testünkben, milyen rejtett erőtartalékaink vannak, és hogy a támogató, elfogadó és szeretetteli jelenlét mennyit tud segíteni abban, hogy mélyen átélhessem, megélhessem, hogy mi zajlik a testemben, miközben világra hozom a gyermekemet. Ehhez kapcsolódik még az is, hogy a gyerekeimet hordozókendőben, magamra kötve hordtam, és igény szerint szoptattam meglehetősen hosszan – ez mind-mind meghatározó volt az ő kiegyensúlyozottságuk, testi és lelki harmóniájuk elérésében, vagy egy-egy futó, könnyebb betegségből való gyors felépülésükben. Közben aktívan foglalkoztam önismerettel, sokféle terápiát kipróbáltam, és azt tapasztaltam, hogy a test és a lélek nem szétválasztható dolgok, illetve épp hogy nagyon is szorosan összefüggenek. Hogy elindulhatok a lélektől, boncolgathatok, feldolgozhatok, elemezhetek – ha valóban sikeres a terápia, akkor az testi szinten is meg fog jelenni. Ugyanígy, ha a testnek tudok segíteni, ha abban fel tudok szabadítani blokkokat, ki tudok sírni régmúlt fájdalmakat, ki tudok üvölteni terápiában régi haragokat, meg tudom ölelni már elveszített szeretteimet – nos, akkor természetesen a lelkem is megkönnyebbül, le tudok tenni terheket a vállamról. Mindeközben két barátnőm is Ma-uri masszázst kezdett tanulni, és így kipróbálhattam magam is, hogy mi ez a csoda, amit Hemi és Katja Fox hozott el nekünk Új- Zélandról. Az első találkozásom a Ma-uri masszázzsal megdöbbentő volt: érzések kavalkádja szakadt rám a masszázs alatt, elképesztő érzelmi változásokat éltem át, sírtam és nevettem, felzaklatott és megnyugodtam, megszülettem és meghaltam, elringatott, kiszakított a testemből, éteri lénnyé váltam és mégis a végkövetkeztetés számomra az volt, hogy mindehhez kell a test. Hogy a létezésünk alfája és ómegája. Innen indul minden, és itt végződik minden. Hogy a fogantatásunktól kezdve a halálunk pillanatáig testi tapasztalatok özöne áraszt el, legfeljebb nem figyelünk oda rájuk. Nem volt kérdés, hogy ezt a technikát én is tudni akarom, hogy én is részese szeretnék lenni annak, hogy emberek ugyanezt átélhessék az én érintésem által is. Részesévé, alakítójává akartam válni magam is ennek a fantasztikus, művészi érintésnek.
Hogy képzeljünk el egy pármasszázst? Miért és kiknek ajánlod?
A pármasszázs tulajdonképpen egy térben, párhuzamosan, szinkronban zajló masszázs, melyre többségében párok szoktak jönni. Jelzem, hogy nem feltétlenül kell az embernek a párjával részt vennie egy ilyen szertartáson (hiszen a Ma-uri masszázs valójában tényleg egy szertartás: szakrális masszázs), ugyanúgy kiaknázhatjuk a pozitív hatásokat akármely más intim kapcsolatunkban: szüleinkkel, gyermekinkkel, közeli barátainkkal. Ilyenkor a pár két tagja egy térben, közel egymáshoz elhelyezett masszázságyakon fekszik, és az őket masszírozó masszőrök párhuzamban, szinkronban dolgoznak. Pármasszázs alatt felerősödnek a gyógyító energiák, szinte vágni lehet a szobában a levegőt… Kiváló lehet egy kapcsolat elmélyítése, magasabb szintre emelése céljából, de akár nászajándékként is felejthetetlen, ünnepi pillanatokkal kedveskedhetünk frigyre lépő barátainknak, rokonainknak
Mi a fő különbség a Ma-uri, a Lomi Lomi és a Kahi Loa masszázsok között?
A Lomi Lomi masszázs a Hawaii szigetekről származik (magam is ott tanultam), a jelentése pedig csupán ennyi: érintés, masszázs. Ahány kahuna (gyógyító, sámán), annyiféle technika létezik, de amiben mégis hasonlítanak egymásra, az az, hogy alkarral masszírozzák végig az előzőleg meleg olajjal bekent testet.Ez elég nagy teret enged a vendégnek legmegfelelőbb erősség megtalálásában, mellesleg mivel sokkal nagyobb felületen érintkezik a a vendég és a masszőr bőre, így kevésbé koncentrált, kevésbé jól behatárolható egy-egy érintés, és annyi impulzus éri egyszerre az agyat a masszázs alatt, amivel nem boldogul egykönnyen, így óhatatlanul kikapcsol – és már el is érte a masszázs az egyik alapvető célját: a test mellett a lélek is megpihenhet. A Lomi Lomimasszázsban nincs szigorúan vett koreográfia, organikusan alakul, változik masszázsról masszázsra: mindig az épp aktuális igényekhez, állapothoz lehet igazítani a mozdulatokat. A Ma-uri masszázs ugyanezekre a mozdulatokra épít, de olyan, mintha az ember mantrázna: ismétlődő mozdulatok egymásutánjaival érjük el ugyanazt az állapotot: a test, a lélek és a szellem teljes ellazulását, töltődését. A Kahi Loa-t szívesebben hívom érintésterápiának, mint masszázsnak: ennél a technikánál nincsenek átmasszírozva az izmok, és az ízületek, jellemzően a bőr felszínén dolgozunk (de van, hogy csak az asztráltesten). A minket körülvevő világgal próbáljuk meg újra összhangba hozni a vendéget, a Hawaiiak hite szerinti 7 őselem megjelenítésével a mozdulatainkban (így is hívják a Kahi Loa-t: a 7 őselem masszázsa). Tulajdonképpen egy nagyon intenzív energetikai kezelésről van szó, ez technikájában sem hasonlít a másik két masszázsra, amikkel még foglalkozom. Ezeken túl még Várandós masszázst is végzek, ami az egyik szívem csücske: hihetetlen megtiszteltetés minden alkalommal végigkísérni egy alakuló, fejlődő kis életet az édesanyja pocakjában az első hetektől egészen a születéséig, érezni, ahogy a pocakon keresztül is reagálnak az érintésemre a babák. Felemelő és megtisztelő, hogy az anyukák ebbe a intim együttlétbe, amit a babájukkal átélnek, beengednek egy kicsit engem is. A várandósság időszaka a legtöbb nőnek élete legnagyobb változását hozza mind testi, mind lelki szinten, nagyon sok a kérdőjel bennünk a babvárás időszakában, a bizonytalanság, a környezetből pedig mindenhonnan elvárások tömkelegével találjuk szembe magunkat. Ezért is tartom fontosnak, hogy ne csak a négy gyermekem várásával, kihordásával és megszülésével (majd táplálásával és nevelésével) kapcsolatos tapasztalatokat adhassam át a kismamáknak, hanem valóban támogató és elfogadó közeget tudjak teremteni köréjük. Ez az, amire miden nőnek szüksége lenne, amikor babát vár.
Megosztottál egyszer egy videót a Lomi Lomi masszázsról, és engem teljesen elvarázsolt! Mintha táncolt volna a masszőr, fantasztikus volt. Ezt bárki meg tudja tanulni vagy érzék is kell hozzá?
Igen! A Ma-uri és a Lomi Lomi masszázs is tánc! A tanulás hosszát meghatározza természetesen, hogy kinek mennyi érzéke van épp a tánchoz, milyen a ritmusérzéke, mennyire tudja összhangba hozni kezét-lábát-figyelmét… De: mindenki meg tudja tanulni. Merthogy ez a tudás mindannyiunkban benne van, csak az a kérdés, hogy mennyire kell mélyre bányászni a felhozatalához. Akinek az élete részét képezi a testtudatosság, a tánc, a ritmus, a másikra hangolódás – annak ez könnyebb feladat lesz, akinek pedig ezek mélyebbre temetett, elfelejtett dolgok, annak több idő kell, hogy újra megtalálja magában. De tudom, hiszem, hogy alapvetően mindenkiben benne van ez az ősi tudás.
EGY TEST - EGY LÉLEK 