Kategória: Írás

Új, erős hatású relaxáló kezelés

Published on szerző: baksaannaHozzászólás

Ennek a melegvizes terápiának a hatására sejtszinten írhatod felül a biztonságról kialakított belső képed: egyszerre ad felfoghatatlanul új élményt és mást, mint amit eddig valaha átéltél, és közben mégis meglepően ismerős valahonnan!
A Lebegtetésben átélheted a tökéletes ellazultságot és a maximális biztonságban levést. A kezelés része a probléma átbeszélése is, amivel hozzám fordulsz, illetve az élmény megosztása, feldolgozása, a kettő között pedig a te igényeidtől függően 30-40 percen át lebegtetlek meleg termálvízben, megtartottságben, ringatásban, fókuszált figyelemben. Mindez nem hangzik túl bonyolultan, cserébe viszont elmondhatatlanul sokat tud adni.  A Lebegtetés nagyon rövid idő alatt juttat szó szerint a lemélyebben realxált állapotba. Ez az intenzív fizikai ellazultság óhatatlanul is hatással lesz az érzelmi állapotunkra is. Egy-egy kezelés prenatális (azaz a megszületésed előtti, az anyaméhben átélt) élményekhez, testi tapasztalatokhoz vihet közelebb át. Sokszor előfordul, hogy pont az ott átélt negatív élményeket segít felülírni, és  pont ettől válik annyira töltő és intenzív a hatásúvá is. Fizikai, zsigeri szinten élheted át a biztonságban levés érzését, ami komoly változásokat tud generálni a hétköznapjaidban is.
Egy-egy alkalomra akkor érdemes jönnöd, ha csupán a fáradtságodon, testi és lelki feszültségeden szeretnél könnyíteni.
Kúraszerűen, heti- vagy kétheti rendszerességgel pedig akkor érdemes igénybe venned ezt a kezelést, ha valamilyen konkrét problémával szeretnél dolgozni, azon változtatni (fóbiák, pl. víziszony, vagy pánikrohamok, erős, irreális félelmek, ptsd, stb.). Értelemszerűen ez a kezelés csak kiegészítője tud lenni bármilyen orvosi kezelésnek, nem helyettesíti azt.

A legjobb hely a városban te vagy

Published on szerző: baksaannaHozzászólás

Sok évnyi szünet után idén tavasszal három olyan inspiráló ember is része lett a napjaimnak, akikkel azt éltem át, hogy szeretném megköszönni, meghálálni nekik azt, ahogy ők a világban léteznek. Az én legalapvetőbb szeretetnyelvem az érintés, ezzel tudom a legtisztábban kifejezni a hálámat, így hát egy-egy masszázst adtam nekik ajándékba. Bár féltem tőle, hogy nem tartanak-e tolakodónak majd ezzel az ötlettel, de legnagyobb örömömre mindhárman elfogadták az ajándékomat.
Az előző bejegyzésben Farkas Éva írását olvashattátok arról, hogy mit élt át masszázs közben, most pedig Tisza Kata kedves sorait osztom meg veletek.

A mai délutánt egy nővel töltöttem. Tulajdonképpen egy olvasóval, aki meghívott magához, és bár nem szoktam ilyet, én ma bizony, a lányaim apás napján, elutaztam Kispestre hozzá. Polinéz masszázzsal foglalkozik a lány, és szeretett volna megajándékozni ezzel az élménnyel az olvasmányélményeiért cserébe. Még sosem voltam polinéz masszázson, és nagyon tetszett, hogy elmondta, sokáig nem olvasott, az előítéletek miatt, engem, de egyszer véletlenül igen, és azóta lebomlott ez a fal benne. Úgy masszírozott, forró olajjal, hogy táncolt közben. És mentem, másfél órán át, én is vele. Ez a fajta érintésmunka az egyik legmélyebbre vivő önismeret terepe. Minden állomásra elvisz, ha megvan benned az önátadás: születés, gyerekkor, felnőtté válás, szerelem, anyaság, szakítás. Érzelmi-fizikai-mentális hömpölygés. Úgy éreztem, ismerem mindet, bejártam őket, az elmúlt tíz évem kemény önreflexióban telt. Az érintést beengedtem, és az áramló energiát vissza is engedtem hozzá. Végtelen nyugalom fogott el és magas szárnyalás. A legmegrázóbb része nekem a végén volt: az arc-simogatás. Ott potyogtak a könnyeim, talán mert nem is tudom már, mikor érintett valaki utoljára így. Kivéve persze, a kislányaim. Utána pedig kitört belőlem a nevetés, olyan igazi felszabadult, meg az Annából is. Most nézd meg magad a tükörben, mondta, hogy milyen szép vagy. És talán először az életemben úgy igazán meg is láttam. Köszönöm az utazást, Anna!

Miután Kata elindult tőlem, rendet raktam: lemostam a masszázságyat, eloltottam a mécseseket, a törülközőket beraktam a mosógépbe, átöltöztem és végre leültem a könyvvel, amit ajándékba kaptam Katától és együltő helyemben végigolvastam az egészet. Közben persze végig bevillantak párhuzamos képek az életemből: bezártságról, szakításokról, gyászról, felépülésről, az erőm és az örömeim megtalálásról. Jó volt így egyben ránézni, mekkora utat jártam be, hogy honnan hova jutottam. Én is köszönöm az utazást, Kata!

Varázslat

Published on szerző: baksaanna1 hozzászólás

Hetek óta olvasom Éva facebook oldalán a Dolgok amikért érdemes élni című sorozatát, és nézem a mellé gondosan kiválasztott fényképeket. Hetek óta ad egy adag útravalót, gondolkozni- és éreznivalót ezekkel az írásokkal. Az 53. napi jegyzetben a polinéz masszázs lett a téma – és én köszönöm ezt a finom, érzékeny hangot, amivel szavakba öntötte azt, amit átélt masszázsom alatt.

Volt egy pont, amikor megtorpantam, amikor nemmel feleltem a kérdésre. Túl intim volt. Kiszámíthatatlan, ismeretlen szituáció. Küzdöttem magammal, csak nagyon halkan, hogy legyőzzem a magam által generált szégyenérzetem. Csak bólintottam, olyan halkan, hogy senki ne lássa meg. Hogy mitől félek, nem tudom. De hogy minek fordítottam hátat, azt igen. Másfél óra gyönyörű, önfeledt hullámzás volt. Kecses és könnyed. Magamhoz képest egészen beleereszkedtem a törődésbe. Mintha táncoltam volna. Mindig visszajöttem, többször a felszínre, a kérdésre adott válaszommal, például. Vagy annak tudatával, hogy mindjárt vége, de én maradni akarok. A hegedűszónál történt a varázslat. Oh, pedig kislánykoromban mennyire utáltam. Finom és meleg. Olajos és gondolom illatos, ezt nem tudom, nem érzem, tényleg csak gondolom. Alapos és hosszú kényeztetés. Zavarba ejtően értelmezhetetlen volt, amikor végül a lábaimat kezdte mosni lassan és gyöngéden. Talán mert utoljára kislánykoromban volt részem e fajta törődésben. Öregen éljük majd újra át, de nem e féle szeretettel és gyöngédséggel. Mert az már csak többnyire a gondozásról szól.

Olyan volt mint egy regényben lapozgatni. Egy könyv látszólag összefüggéstelen jelenetekkel.
1. fejezet
Fiatal nő, szőke lobogó hullámos hajjal, virágos lenge ruhában fekete bicaj csomagtartóján, nem tudni ki mögött ül. Arcát oda tartja a szélnek. Boldog. Mosolyog.
2. fejezet
Háttal áll. Másfél éves lehet vagy három. Galambszürke A vonalú ballonkabátban van és világos harisnyában. A lábán csillogó sötét lakkcipőt visel. Egyedül van. Mindig egyedül és mindig háttal. Többször újra és újra visszatér. Sosem fordult meg és nem beszél.
3. fejezet
7 éves forma kislány áll egy másfél méter magas beton emelvényen. Buta szaszon frizurát visel. Tétován járkál. Ott marad. Úgy marad. Valaki ott felejtette.
4. Lány a zeneiskolában.
5. Film: Egykoron harcosok voltak
Nem tudom mivel érdemeltem ki ezt a kőkemény fizikai és lelki munkát. Nem hiszem, hogy képes lennék elmondani micsoda élmény volt és megköszönni sem eléggé Baksa Anna neked ezt az óriási és örökké emlékezetes ajándékot. Ahhoz, hogy ilyen mértékű jóságot elbírjak, kell, hogy higgyem, hogy valahol, valakinek az általam kapottakat tovább tudom adni.
És még valami! Sokan eszembe jutottatok masszázs közben, sokan, akik megérdemelnétek a törődést polinéz masszázsul is.

Drága Éva, köszönöm még egyszer az értő, érzékeny figyelmet, jelenlétet!

Emlékek

Published on szerző: baksaannaHozzászólás

Ha azt kérdezem, hogy mik a legkorábbi emlékeid, akkor valószínű, hogy vizuális emlékek, érzések jutnak eszedbe. Mondjuk ovis emlékek, nagyjából 3 éves korod körüli időszakból vagy családi képek, de általában valami elmesélhető történet, álló vagy mozgóképszerűen felidézhető emlék. Azonban nem csak ilyen emlékeket őrzünk: a tudatosan felidézhető képeknél  korábbi, még a verbalitás megjelenése előtti időszakból származó emlékeink is vannak: azonban ezek sokkal mélyebben, a testünkbe vannak vésődve. Tudatosan nehezebben hozzáférhetőek és szavakba önteni is jóval nehezebb, hogy mi is az, ami velünk van emlékként, pedig ezek a test-emlékek nagyon is meghatározóak és fontosak. Ezekkel az emlékekkel, azaz testérzetekkel dolgozunk akár a bodywork gyakorlatok során, akár a Polinéz masszázs alatt. Ezeket az emlékeket ébresztgetjük, ezekhez vezetjük vissza a klienseinket, hogy átéljék, tudatosíthassák, és a sérüléseiket, traumáikat pedig gyógyíthassák ilyen módon. Ezek a testi tapasztalatok, hosszútávú és intenzív hatással vannak az életünkre, és alapvetően meghatározzák a a kapcsolódási, kötődési mintáinkat is.
A Polinéz masszázs olyan módon segít, hogy ezekhez az emlékekhez tud közelebb vinni, ezeket az egészen korai testérzeteket eleveníti fel. Így, amennyiben édesanyánk ringatott és szoptatott eleget, ölelt és tartott a karjában annyit, amennyiszer arra szükségünk volt, akkor ehhez a boldog kisbabakorhoz visz vissza, újra feleleveníti azt a biztonságérzetet és elengedettséget, amit akkor, édesanyánk karjában átélhettünk. Mivel azonban a nagyon sokan nem kaptuk meg a kellő mennyiségű és minőségű érintést sem újszülött, sem csecsemőkorunkban, ezért erős szimbiotikus hiánnyal éljük az életünket. Legyinthetnénk erre, hogy, hát ez oly régen volt, mit számít most már ez, jobb elfelejteni a múltat (pláne, hogy nincs tudatos emlékünk erről az időszakról), ám sajnos pont ez a hiány lesz az, ami meghatározza kapcsolódási képességünket itt és most is, akár a párkapcsolatunkról, akár bármilyen más, emberi kapcsolatunkról is legyen szó. Ez a hiány nehezíti meg, hogy közel kerüljünk másokhoz, vagy akár ez a hiány tesz társfüggővé, ez a hiány tesz magányossá.
Abban tudok segíteni neked, hogy ezeket a hiányokat elkezdjük tölteni, hogy ezzel hozzunk el változást a mindennapjaidban.

Kérdezz-felelek: beszéljünk a ruhátlanságról!

Published on szerző: baksaannaHozzászólás

Egy ma reggeli beszélgetést osztok meg veletek, kis kiegészítésekkel és a neveket természetesen megváltoztattam, úgysem ez a lényeg benne. Sokak kérdését tette fel Zsuzsa egy zárt csoportban:
Szeretnék kérdezni tőled, és azért írom nyilvánosan, hátha másnak is lehet ilyen “nehézsége”…Én tökre elmennék vmikor hozzád masszázsra, de őszintén szólva nekem ez a pucérság az nehezen megy, bár sokkal jobban, mint pár éve. Az muszáj? Kéretik nem röhögni…
Petra, aki járt már nálam masszázson, gyorsabban válaszolt, mint én:
Zsuzsa, én úgy mentem el először, hogy hozzám ne érjen senki, különben is, repedtsarkú vagyok, undorító. És a pucérság is nagyon zavart, és kb fél óra volt, mire mondta Baksa, hogy most érzi, hogy már nincs minden izmom befeszülve, és beleengedtem magam a masszázsba. Én megértem, hogy nagy para, de csak először ilyen, aztán már erre fogsz vágyni folyton. Meg eltakargat törcsivel, nem kell ott kitárulkozva fetrengeni.

Aztán én is láttam az üzenetet és a következőt írtam a válaszomban:
Jó, hogy kérdezed Zsuzsa, mondom a rövid válaszom: a polinéz masszázsok ruhátlanok alapvetően, és törülközővel gondosan takarva van végig minden intim terület.

De mondom a hosszút is.
Akit feszélyez a mezítelenség, az ne vetkőzzön le semmiképp! Annyi ruhában, fehérneműben maradjon, amiben ő komfortosan érzi magát. Nem az a fontos, hogy nekem mi a kényelmes vagy hogy más miben van jól, még az sem fontos, hogy hogy szokott kinézni egy ma-uri… az egyetlen fontos dolog az az, hogy aki jön masszázsra, az el tudjon lazulni és hogy biztonságban érezze magát. Nem “szedek” le senkiről olyan ruhát, amit magától nem akar levenni. Nincs értelme úgysem. Kontraproduktív. A ma-uri és a lomi lomi is attól fantasztikus, hogy a lehető legbiztonságosabb teret hozza létre köréd, amiben kiengedhetsz, ellazulhatsz, ami rólad szól. Ehhez már csak a hab a tortán a különleges technika, ami segíti a relaxációt a test két oldalán ellentétes irányú, hosszú, simító mozdulatokkal, de önmagában a technika semmit sem ér, ha a biztonság és a tisztelet (a határaidnak a tiszteletben tartása) nincs ott alapból. Sokfélén vagyunk a testünkkel is, az intimitással, az érintéssel, és ez mind teljesen rendben van. Lehet mondjuk csak hátmasszázst kérni, és majd meglátod, hogy milyen neked. Hogy jólesne-e, ha a lábad megmasszíroznám vagy az arcod. És lehet, hogy nem lenne jó elsőre, de másodikra igen. Vagy ötödikre. Minden lehet. Azt szoktam mondani, hogy a ma-uri-ban lehetőségeket, utakat mutatok, és te választasz: olyat, ami neked jó. Nekem ez a “mi minden lehet még?”, a lehetőségek masszázsa. Nem egy statikus dolog: táncol közben a tested, jobbra-balra föl és le, és minden irányba hajlik és rugalmas. Csak leírva megint abba szaladok bele, hogy ez így lila köd, miközben átélve meg bekúszik az emberbe és iszonyú jó.

Ma-uri: az érintés művészete

Published on szerző: baksaannaHozzászólás

Bércesi Fanni írása

Mennyi idő telik el egy találkozástól az ölelésig? Mennyi idő kell egy mély és bizalmi kapcsolat kialakításához? Mennyi idő kell, hogy minden esendőségünkkel együtt feszélyezettség nélkül megmutassuk a meztelen valóságunkat egy idegen előtt és minden észérvünk ellenére bizalommal a kezébe tegyük a testünk? Első Ma-uri masszázs látogatásom során pont ezek a kérdések foglalkoztattak és a kezelés végére váltak egyértelművé válaszaim.
Maga a Ma-uri szó jelentése „a korlátoktól mentes szabad utódok” vagy más néven „fehér fény gyermeke”. Az ősi polinéz szigetvilágból származó masszázst és annak lelki és testi gyógyító hatása ismert volt a Hawaii-szigetek, Új-Zéland és Húsvét-szigetek embere előtt egyaránt. Mai formáját 1990-ben nyerte el a maori származású Hemi Fox által, aki feleségével Katja Fox-al alapította és mindmáig vezeti a dániai Ma-uri központot.

Várnak
Emlékszem a napra, mikor a kíváncsiságon túllépve eldöntöttem, hogy kipróbálom a Ma-uri masszázst. Azért emlékszem rá ilyen élesen, mert az érzet és a tapasztalás, ami vele járt, meghatározó emlék maradt mindmáig. Abban az évszakban korán sötétedett és hideg volt. Wekerlén a megadott címre érve a kaput nyitva találtam, azonban az ajtókat meglátva elbizonytalanodtam melyik is lehet az. Végül az egyik párkányon észrevettem egy égő mécsest. Melegség öntött el, kicsit az otthon emléke, kicsit a szereteté, de mindenekelőtt az az érzés, hogy itt várnak, valaki engem itt vár. Anna korát nem tudtam volna meghatározni, lényéből áradt a kedvesség és a bizalom és valami könnyed légies mozgás. Érkezésemre már halk zene szólt és gőzölgött az asztalon a tea. Helyet foglaltunk, beszélgettünk. Anna elmesélte, hogy a masszázs alatt legoptimálisabb a teljesen meztelen test, mivel így a mozgás során indított hullámok szabadon végigérhetnek a test teljes felületén. De nem ragaszkodott saját elképzeléseihez, rám bízta a döntést. A szoba falairól Hundertwasser képeslapjainak zománcos tüze és fénye ivódott retinámba. Az egész olyan volt, mintha szívem kamrájába ültem volna be. Anna magamra hagyott a szobában. Legközelebb csak akkor lépett be, mikor már töröközővel eltakarva feküdtem a masszázságyon. Nem volt kényelmetlen, sem pedig zavarba ejtő a meztelenség, olyan tapintattal és figyelemmel fordult felém, hogy minden kétségem, ellenérzésem szertefoszlott. Valójában egy idegen volt és valahogy mégsem.

És itt kezdődik utazásom története: Anna a masszázs során meleg olajat visz fel a hátamra és körbetáncolva alkarjával hosszú áramló mozdulatokat tesz, a zene ritmusára lépdel. A masszírozás közel sem hasonlít a svéd masszázshoz, a mozdulatok itt inkább az óceán hullámzására emlékeztetnek, ahogy fekszem fülig vízzel elborítva, körülöttem hullámzik minden, az arcomat pedig a meleg napfény süti. Becsukott szemmel nézem a végtelent. Anna éneke töri meg a képet, a zenére dúdol, meghittséggel és bensőségességgel tölti meg a teret. Harmóniát varázsol, legyezésével a levegőből burkot fon körém, olykor pedig testemen érzem lélegzetét, fújását. Karjába emel, én pedig belefekszem. Mint gyermek anyja ölelésébe, beleolvadok… sokáig így maradunk. Kifeszítem a kilencven percet, törékeny testem lélegzethez jut. A zene lassul, ritmusa relaxálóvá válik, a mozdulatok még puhábbak lesznek. Lezárásként szertartásszerűen megmossa lábam és kendővel törli meg. Kinyitom a szemem, nézem az üres szoba plafonját, újra egyedül vagyok és béke van.

Ünnepelj!
Másodjára keresem fel Annát és talán eltelt 1 év is, mégis olyan ismerős minden, teát iszunk és beszélgetünk, a mécses most is világít. Fáj mindenem, zsibbad a karom és a szívem, összeprésel az üveglap. Fáj a hiány, a nincsen. Anna azt mondja a masszázs segít az elengedésben. A zene elindul és táncba hajlik a mozdulat, hideg van. Ő éber és betakar, egészen gondoskodóan lábam alá gyűri a törölközőt. A mozgás lendülettel teli, hallom lélegzését, énekét. A történet nem kizárólagosan a tanult mozdulatok tökéletes visszaadásáról szól. Hiába a masszőr minden tudása és ráhangolódása, ha képtelen a másik oldal befogadni és elfogadni. A mozdulat mindenképpen jólesik a testnek, felszabadítja és lélegzethez juttatja az izmokat, inakat. Mégis akkor teljes, ha el tudjuk fogadni azt a fajta szeretetet, amit a különleges masszázs által generált harmóniával kapunk. Az érintés, amitől távol tartjuk magunkat egészen közel jön hozzánk, a körülmények elfeledtetik mindazt a szemérmességet és feszességet, amit tanultunk és magunkkal hoztunk neveltetésünkkel. Ilyenkor, mikor emberi védekezéseink, reakcióink elhalkulnak, egészen védtelenné válunk, oldódik bennünk a vigyázzban állás és ilyenkor a ma-uri vállunkhoz ül és fülünkbe suttogja énekét.

Elcsendesedik a zene és már ismerős a mozdulatok ritmusa. Egyszer csak melegséget érzek szívemnél. Egy kicsiny törölköző meleg vízbe mártva és összetekerve, ezt helyezi Anna a szívemre, mindezt persze csak utólag tudom meg. Akkor annyit érzek, hogy lassan csordulnak ki a könnyeim, észre sem veszem. A meleg mintha a szívemből hajtana ki. Mindig is úgy képzeltem, hogy legbelül egy apró hajtás indult szívem legmélyéből, ami mára már terebélyes lomkoronájú fává nőtte ki magát. Azon az estén azonban úgy mentem oda, hogy a falevelek lassú hullásba kezdtek rajta, egyenként engedték el ágaikat, míg végül néhány elsárgult levél maradt csak. Hiába minden gondosság, odafigyelés és akarat, olykor minden jó szándékunk ellenére megtörténik és tehetetlen dühünkbe némán nézzük az elmúlást. De ahogy kinyitom a szemem és hátamon fekve megpillantom a szobát, valóságomra ébredek. Érzem, minden melegséggel együtt a Fa bennem újra hajt, lombkoronája zöldbe borul és málna színű virágok nyílnak ismét rajta. Olajtól kócos hajjal ülök a konyhában, teát iszunk, este van, beszélgetünk. Anna annyit mond, neki egyetlen szó dobolt végig a fejében: „Ünnepelj”! Ezzel az üzenettel indulok utamra és szívom magamba virágaim negédes illatát.

Édes Anna!
Telnek az évek, visszavágyom a buborékba. Most Wekerle helyett a belvárosban vagyok, Anna helyett Bori vár. Ugyanaz a kedvesség és szeretet sugárzik belőle, pogácsát és málnaszörpöt fogyasztok. A testem ismét felszabadul, ledobja láncait. Ám mégsem vagyok igazán befogadó, ragaszkodom az emlékéhez és nehezen eresztem. Végül néhány pillanatra belefekszem a mozdulatba. Testem mozgása sok mindent elárul rólam. Mozdulatom hajlékonysága jellememről árulkodik, lábam feszessége dermedtségemre utal. Anna tenyerébe vágyom és ettől a gondolattól mindvégig nem tudok elszakadni. Ez pedig megpecsételi 90 perces sorsomat. A mozgás jól esik, de az a fajta többletérzés nem talál el, mint korábban. Bori saját személyisége átüt érintésein, Annával való élményem pedig bezár, elzár tőle. Saját korlátaimba ütközöm, elképzeléseim és korábbi élményeim rabja maradok. Végül megbocsájtóan tekintek magamra és elengedem hasonlításaimat.

Elszoktunk a szeretettől és az együttérzéstől. A test azonban felismeri ennek a fajta adásnak az őszinte ajándékát és bizalommal reagál is rá. Írásom elején foglalkoztató kérdéseim a 90 perces masszázs után butaságnak és értelmezhetetlennek hatnak. Anna és Bori különleges tehetség birtokában vannak. A tánc, a zene, a szakértelmük és egész lényük keverékéből születik bennem valami békesség. Adni tudnak: a testnek könnyedséget, a léleknek fényt, a szívnek pedig melegséget. Búcsúzáskor és még napokkal később is végtelen hálát érzek feléjük.

(Az eredeti cikket itt találod meg.)

Levél

Published on szerző: baksaannaHozzászólás

Álljon itt egy régebbi levelem, amit barátaimnak írtam az első Ma-uri masszázsos élményemről:

“Tegnap voltam egy ismerős lánynál Ma-uri masszázson. Épp össze voltam törve, nyűgös és rosszkedvű voltam, erősen érintés-igényes állapotban, gondoltam, ez majd jót tesz nekem.
Az elején asztrál tisztító tánccal kezdett, amiből ugyan nem láttam semmit, de ahogy ott feküdtem az ágyon, azt éreztem, mintha fátylakat borítana rám, minden mozdulatával egy újabb és újabb burkot, ami körbevesz, védelmet nyújt. Közben kellemes zene szólt: ősi ritmusok, tenger feeling, és éteri, megnyugtató zenék egymás után. Ha nem láttam volna már őt masszírozni előzőleg, akkor elképzelni sem tudtam volna, hogy milyen testrészével ér hozzám, annyira különleges érzést keltettek bennem a mozdulatai. Lassan, de ritmusosan, nagy testfelülettel ért hozzám, ahogy a hátamon végigcsúszott az alkarja, az a kép jelent meg előttem, hogy még édesanyám hasában vagyok, és épp megszületek, a hátamon pedig a kontrakciókat érzem. A mozdulatok ismétlődtek, sokszor egymás után, és ez az intenzív kép végig megmaradt a képzeletemben: gondolataimban egybefolyt a tengervíz, a magzatvíz és a szememből kicsorduló könnyek. Egyszerre éreztem egyedül magam ezen az úton és azt is, hogy közben van még ott valaki, aki vigyáz rám, szeret, simogat, segít. Volt, hogy úgy sodortak el a mozdulatai, mintha egy tengeri növény lettem volna, hullámzott velem oda s vissza. A végén, az arcmasszázs alatt, mintha új kontúrokat rajzolt volna rám, másnak éreztem az arcom teljesen. Majd egyik kezét a fejemre helyezte, másikat pedig egymás után három csakrámra, végül végigsimította a testem kontúrjait… úgy éreztem, hogy mindenem vibrál, hogy nincs fizikai testem, csak tiszta, finom energia vagyok, áramlok és hömpölygök… Fantasztikus volt!”

Rólad szól!

Published on szerző: baksaannaHozzászólás

Egy friss, hétvégi tapasztalatom kapcsán gondoltam arra, hogy megosztok veletek pár gondolatot arról, hogy “mit kell csinálni”, “hogyan kell viselkedni” egy masszázs alatt. Mindezt azért teszem idézőjelbe, mert szerintem semmit sem kell csinálni, illetve sehogy sem kell viselkedni. Pár főbb témakör, ami elő szokott fordulni:

Szégyenlősség
Talán segíthet az a gondolat, hogy a testünk szent. Hogy minden testnek megvan a szépsége: épp az egyediségében. A fiatalokéban épp a hamvasság, a középkorúakéban az érettség, az idős testekben a tudás, a tapasztalat. Semmi szégyellni való nincs egyetlen egy testben sem, értünk van, nekünk van a segítségünkre, mozdulunk vele, erőt fejtünk ki, lélegzünk, eszünk, iszunk, szerelmeskedünk vele, örömeink forrása és bánataink visszajelzője. Egyszerűen szép: úgy, ahogy van.

Szőrtelenítés
Sok nő kellemetlenül érzi magát, ha masszázs előtt nem volt ideje szőrteleníteni, és emiatt szabadkozik. Higgyétek el, ez nem probléma. Bár valóban, ma már ritkább, hogy valaki sehol sem szőrtelenít, de én azt gondolom, hogy mindegy, hogy szoktál-e, vagy sem, hogy most épp volt-e rá időd, vagy sem, a lényeg az, hogy ne hagyd, hogy ez zavaró momentummá váljon számodra. Egyben biztos lehetsz: számomra biztos, hogy nem zavaró. És természetesen ugyanez igaz a férfiakra is: hallottam már férfiembertől, hogy ő annyira szőrös, hogy nem mer masszőrhöz menni. És találkoztam már olyan kollégával, aki úgy gondolta, hogy bizonyos szőrösségi szint felett gyantáztasson mindenki, vagy ne járjon masszázsra… Én pedig azt gondolom, hogy nem biztos, hogy mindenki alkalmas arra, hogy másokhoz érjen és a kellő tiszteletet megadja egy másik ember számára…

Hangok
A legtöbb ember számára teljesen természetes, hogy ha a párja masszírozza meg például a hátát, vagy a lábát, akkor a hangjával is kifejezi, ha egy mozdulat jól esik számára. Hivatásos masszőrnél mégis kevesen merik ezt megengedni maguknak. Pedig szerintem nekem, mint masszőrnek is jó visszajelzés, ha valakinek a hangján is hallom, hogy jó, amit csinálok.

Mozdulatok, testhelyzet
A következő téma, ami fel szokott merülni, az az, hogy mennyire “illik” szabadon mozogni. Talán nem lepődtök meg rajta, ha azt mondom, hogy szerintem bármennyire… Ha valamelyik testhelyzet kényelmetlen, változtass kedvedre! Ha utálsz nyújtott lábbal feküdni a hátadon, akkor helyezd el úgy, ahogy neked kényelmes. Ha jól esne egy mozdulatba még jobban belenyújtózni, tedd meg bátran. Ha a front masszázsa alatt úgy érzed, hogy a te kezed is táncra kelne, akkor táncolj vele. Egyáltalán: tegyél bármit, ami úgy érzed, hogy jó lenne a testednek!
Ugyanez igaz arra, hogy ha esetleg fáznál, meleged lenne, túl halk a zene, vagy épp azt szeretnéd, hogy egyáltalán ne is szóljon semmi. Fontos, hogy tudd, érezd: ez az egész rólad szól, érted van, a te kedvedért, a te testi és lelki jól létedért!

Aloha!

(A kép a Dove pár évvel ezelőtti “The perfect body” kampányában szerepelt)

“…szerethető vagyok…”

Published on szerző: baksaannaHozzászólás

A masszázs után még hosszan pihent a masszázságyon, elmerült a gondolataiban, majd felkelve mesélni kezdett, hogy mi minden történt vele a masszázs során, milyen érzések, emlékek, képek születtek meg benne, majd egy kis szünet után azt mondta:

“… és akkor azt éreztem, hogy jó vagyok, hogy rendben vagyok, és hogy szerethető vagyok… És ezt eddig még soha életemben nem éreztem…”

A polinéz masszázs a legzsigeribb, legősibb módon hat: azon a nyelven szól hozzánk, amit újszülött korunk óta értünk, a test nyelvén. A gyöngéd, de határozott érintések, az alkarral végzett mozdulatok miatti nagy felületű bőrkontakt, a mozdulatok ritmikusságából adódó ringatásszerű érzés, mind-mind kisbaba korunkba visz vissza, és az ott, akkor átélt hiányokat pótolja. Ha nem kaptunk elég érintést a szüleinktől, ha nem öleltek annyiszor magukhoz, mint amennyire szükségünk lett volna, és ha ily módon nem élhettük meg a szerethetőségünket, akkor ezt itt és most tudjuk pótolni, a sejtjeinkben megbúvó emlékeket újraírni. Ha pedig megkaptuk kisbabaként a kellő mennyiségű és minőségű érintést, akkor ezekkel a jó emlékekkel tudunk kapcsolódni újra, így tudunk töltekezni, újra és újra felidézni a rendben vagyok, szerethető vagyok érzését.

A belső gyermek gyógyítása

Published on szerző: baksaannaHozzászólás

A napokban járt nálam. Súlyos beteg hónapok óta, az állapota hol stagnál, hol romlik. Folyamatos halálfélelemben él. Mikor beszélgettünk arról, hogy eljön Ma-uri masszázsra, akkor elmondtam neki, hogy az alapbetegségén nem fogok tudni segíteni, nem szeretném semmiképp hitegetni: természetesen sok minden van, amihez én magam kevés vagyok és fontos, hogy én is tudjam és a klienseimmel is tudassam ezeket a határokat. De abban, hogy kicsit segítsek neki kikapcsolódni, abban, hogy fizikailag megnyugvást, pihenést találjon, töltődjön, abban, hogy a halálfélelmével szembenézzen, és elkezdjen értelmet keresni az életben maradáshoz, abban, hogy a gyerekkori szeretethiányát és érintéshiányát elkezdjük gyógyítani, pótolni, abban mindenképp a segítségére lehetek.
A masszázs alatt érezhetően intenzíven dolgozott: érzésekkel, belső képekkel, emlékekkel. Mikor a hasáról a hátára fordult, váltottunk pár szót (azok kedvéért, akik még nem jártak Ma-uri masszázson: a kezelések alatt nem jellemző a beszélgetés, egy-egy apró visszajelzést leszámítva): azt mondta, hogy úgy érzi, hiányzik neki innen valaki. A következő percekben magában végigvette, hogy vajon ki lehet az… régi, elhagyott szerelmek, elhunyt rokonok vagy rég elfeledett barátok… de nem, nem talált még rá, hogy ki hiányozhat neki. Még egy kis idő eltelt, közben a front résznél jártam már (ez a karokat, a mellkast, és a hasat jelenti, az egész masszázson belül ez a leginkább táncos rész, egyúttal a legtöbb érzelmet felszabadító terület). Hamarosan elérkezett a minden gátat átszakító, felszabadító, gyógyító sírás pillanata.

Kiszakadt, megtalálta.

És aztán, ahogy csitult a sírás, azt mondta:
– Tudod, hogy a bennem élő kicsi lányt masszírozod?
Igen, gondoltam. Nem szóltunk többet a masszázs alatt egymáshoz, mindketten értettük, hogy ez most nem a szavak ideje. Ott és akkor nem volt másra szükség, mint szeretetre, érintésre. Arra, amit – jó esetben – az ember a szüleitől megkap kisgyerekként. Sajnos elvétve találkozom olyanokkal, akiknek épp a jó eset jutott osztályrészül. Szinte mindannyian szenvedünk ennek a hiányától. Azonban jó tudni, hogy ezek a gyerekkori sebek gyógyíthatók.
A masszázs végén magára hagytam őt még pihenni, visszatérni, kint vártam rá. Amikor kijött, hiába látszott rajta, hogy sírt, gyönyörű volt. Átélte és megértette, hogy milyen fontos annak a belső gyermeknek, hogy elég szeretet kapjon. Vitte magával: az ölében, óvta, vigyázott rá. Szerette.

Vajon a te belső gyermeked kap(ott) elég szeretet?
Ha van kedved mesélj, hallgatlak!